Fiatal közgazdászok a közgazdász szakmáról
Készítette: Dr. Trautmann László
A Köz-Gazdaság szerkesztősége mindig kiemelt figyelmet fordított az új közgazdász generáció szakmai irányultságának bemutatására. Ennek jegyében kértük fel a Magyar Közgazdasági Társaság Ifjúsági Bizottságával közösen az egyes egyetemi szervezeteket, hogy fejtsék ki álláspontjukat a közgazdász szakma jelenlegi állapotáról. A kérdésekre Bencsik Ildikó, az Ifjúsági Bizottság elnöke, Fekete Bálint, az MKT BME vezetője, Kunkli Gréta, a Debreceni Egyetemen működő MKT szervezet vezetője, Lits Levente, az MKT Corvinus vezetőségi tagja, Sántha Izabella, szintén az MKT BME vezetési tagja és Szabó Dorottya, az MKT Corvinus elnöke válaszolt.
Mit tekintenek a közgazdász hivatásának, mi a közgazdász feladata a társadalomban?
Bencsik Ildikó (MKT IB): A XXI. század közgazdászainak feladata véleményem szerint a múlt kiértékelése közgazdasági szemmel, a jelen gazdasági eseményeinek vizsgálata és magyarázata (ok-okozati összefüggések, mechanizmusok keresése), valamint a jövőre vonatkozó előrejelzések meghozása. Ez utóbbi feladat szinte lehetetlen, azonban előfordulhatnak olyan helyzetek, hogy a jelenlegi döntések meghozatalának függvénye valamilyen lehetséges jövőbeli szcenárió feltételezése, így a közgazdászoknak a különböző közgazdasági modellek segítségével meg kell becsülniük a legvalószínűbb jövőképet.
Fekete Bálint (MKT BME): Véleményem szerint a közgazdász az a személy, aki a társadalomtudományok átfogó ismerete alapján politikai javaslatokat tud tenni. Hisz a fő döntéshozó szerv – a kollektív társadalmi kérdésekben – az állam, amelynek döntéseit támogatni kell. A politika társadalomirányító szervként értelmezése segít abban, hogy a közgazdászokat egyfajta döntéstámogató rendszerként kezeljük. Emellett természetesen úgy gondolom, a vállalati szektor vezetői is közgazdászok, attól függetlenül, hogy tanulták-e a szakmát, vagy munkájuk során elsajátították. Úgy gondolom, aki vezető beosztásban dolgozik, annak közgazdásznak IS kell lennie, bármiről is legyen szó.
Kunkli Gréta (MKT Debrecen): Véleményem szerint ez egy nagyon összetett hivatás, ez az első dolog, ami mindig az eszembe jut róla. Ahogyan a közgazdaságtan, úgy a közgazdászok hivatása is szerteágazó, mindenkinek meg kell találnia a szerepét ebben a bonyolult gépezetben. Rettentően komplex és számos készség elsajátítását igényli. Egy közgazdász feladata a társadalomban nemcsak az aktuális gazdasági, pénzügyi állapotokat elemezni és értékelni, hanem legfőképp előre látni, és felkészíteni a társadalmat az egyes gazdasági helyzetek lehetséges következményeire, valamint megoldások találása a kialakult problémákra. Egy közgazdász feladata az, hogy a gazdaság a lehető legolajazottabban működjön. Ehhez köteles akár elméletben, akár gyakorlatban hozzájárulni. Szerintem különbséget kell tennünk a közgazdászok és a vállalkozók, üzletemberek között, mivel a kettő között eltérő háttértudás van, illetve a szükséges kompetenciák is különböznek.
Lits Levente (MKT Corvinus): Úgy gondolom, a közgazdaságtan nem értéksemleges szakma, és a közgazdász társadalomnak éppen ezért mindent meg kell tennie, hogy az e területen gondolkozók, teoretikusok és alkotók a lehető legsokfélébben tudják leírni a társadalmakat és azok működéseit, eljuttatva elgondolásaikat a nagyérdeműhöz, hogy az párbeszédet folytatva, megértve, integrálva a mindenkori társadalmak és az emberiség hasznára váljon. Természetesen, mint minden hasonló értelmiségi csoportnak, nekünk is hatalmas felelősségünk van a politika és a társadalmak helyes szervezésében, működtetésében.
Sántha Izabella (MKT BME): Egyfajta válságmenedzser, akinek feladata, hogy két társadalmi-gazdasági korszak változása közötti átmeneti időszakot menedzselje. Egy olyan személy, aki érti és ismeri a társadalmi folyamatokat, és ezeket le tudja fordítani a gazdaság nyelvére.
Szabó Dorottya (MKT Corvinus): A közgazdász feladata a mindenkori közjó előmozdítása. A szabadságnak, jólétnek és a tágan értelmezett boldogságnak mindig is voltak anyagi feltételei, és mindig is lesznek. Úgy gondolom, hogy a közgazdászoknak azért kell dolgozniuk, hogy ezen feltételek a társadalom egésze számára egyenlő eséllyel legyenek megteremthetők. Ennek alapja egy olyan gazdasági rendszer tervezése és fenntartása, melyben az egyéni érdekek egybeesnek a közjóval.
Önök szerint hogyan lehet összefoglalni a közgazdászok szakmai etikáját? Még a 2008-as válság kapcsán megfogalmazódott, hogy a közgazdászoknak is kellene szakmai esküt tenniük a hippokratészi eskü mintájára. Egyetértenek ezzel? Ha igen, akkor Önök szerint mit kellene tartalmaznia ennek az eskünek?
Bencsik Ildikó (MKT IB): A közgazdászok szakmai etikáját úgy tudnám megfogalmazni, hogy az elemzéseink során törekednünk kell arra, hogy minden rendelkezésünkre álló információt, adatot megvizsgáljunk és amennyiben releváns az információ, adat és hiteles forrásból származik, beépítsük a közgazdasági modellünkbe. Az eredmények, konklúziók megfogalmazásakor, a közgazdasági döntések meghozatalakor pedig tartózkodnunk kell a politikai hatalmak nyomásgyakorlásától, demagógiájától. A szakmai esküt kevésbé tartom jó “motivációnak”, mint például a közgazdasági témájú díjakat, kitüntetéseket vagy egyszerűen egy közgazdász jó megítélését. Véleményem szerint nem az eskü befolyásolja egy közgazdász tevékenységét, munkavégzését, hanem a megfelelő ösztönzők és körülmények.
Fekete Bálint (MKT BME): A közgazdaságtan magas szintű tudása rendkívül értékes kincs, nem is nehéz vele visszaélni, de nem gondolom szükségesnek a hippokratészi esküt. Inkább szűkíteném azon képzések listáját, melyek közgazdász végzettséget adnak. Gondolok itt arra, hogy aki marketingesként szeretne foglalkozni, őt inkább nevezzük üzemgazdásznak, és ne közgazdásznak, mint ahogy akár az angol, akár a német nyelvterületen elkülönítik egymástól a “business” és az “economist” képzéseket. Ez nem értékítélet, csak arról van szó, hogy a képzés iránya más jellegű. Hasonlóképpen, aki egy vállalatot vezet, ne hívjuk közgazdásznak.
Kunkli Gréta (MKT Debrecen): Mivel olyan szakmáról beszélünk, ahol a versengés, a versengő magatartás alapvető, a közgazdászok szakmai etikáját nehéz lenne meghatározni. Az viszont biztos, szerepelnie kell az olyan intézkedések, tevékenységek kerülésének, amelyek hosszú távon képesek mindenkinek kollektíven rosszat okozni. A Magyar Közgazdasági Bizottság Debreceni Ifjúsági Bizottságának vezetősége egyetért abban, hogy egy ilyen „közgazdász-eskü” nem feltétlen szükséges, vagy nem pontosan erre lenne szükség, hiszen látunk arra éppen elég példát, hogy ahol esküt kell tenni, ott sem feltétlenül tartják be a benne foglaltakat. Ennek ellenére vannak olyan alapelvek, amelyeket nem szabad szem elől téveszteni. Ennél a hivatásnál elvárandó, hogy egy közgazdász felelős állampolgárként viselkedjen. Valamint, mint szakember, valós és hiteles információkkal szolgáljon, illetve elsődlegesen ne önös, hanem társadalmi érdekek vezéreljék döntéseiben.
Lits Levente (MKT Corvinus): Nem hinném, hogy ez megoldás lenne. A Biblia megfelelő szakaszainak ismerete nem kellene, hogy problémát jelentsen semelyik, az európai kultúrkörből származó közgazdásznak amellett, hogy nem pusztán az egyéni hibákban, hanem mélyebb gyökereikben, rendszerszinten fedezendők fel értékrendi ellentétek, egyet nem értések.
Sántha Izabella (MKT Debrecen): Azt gondolom, hogy mint minden más szakmában, a legfontosabb, hogy mindig a legjobb tudása alapján, szakmailag megalapozottan járjon el, és folyamatosan kérdőjelezze meg az álláspontja helyességét, hiszen ezt tudja az élethosszig tartó tanulásra ösztönözni. Az eskü ötletével nem értek egyet, hiszen napjainkban számos egyetemi szak közgazdász végzettséget ad (például kereskedelem és marketing, turizmus és vendéglátás, gazdálkodási és menedzsment stb.), ugyanakkor azok elvégzői gyakran teljesen más területeken kívánnak elhelyezkedni, így már a tanulmányaik során sem a közgazdaságtanra helyezik a hangsúlyt. Mindez az oktatók számára is megnehezíti, hogy a közgazdasági elveket úgy átadják a hallgatók számára, hogy ők készségszinten meg is tanulják azokat.
Szabó Dorottya (MKT Corvinus): Határozottan támogatnék egy hippokratészi típusú esküt a közgazdász szakmában is. A közgazdászok rengeteg olyan pozíciót töltenek be, amelyben emberi sorsokról, egzisztenciáról döntenek. Például egy munkavállaló elbocsátása, egy adókulcs emeléséről való döntés, vagy az egészségügyi finanszírozás visszafogása mind olyan döntések, melyek egész családok életére nagy hatást gyakorolhatnak. A megfelelő foglalkoztatás-, gazdaságpolitikai eszközök precíz és pontos alkalmazása véleményem szerint épp akkora felelősség, mint amikor az orvosnak megfelelően kell bánnia a szikével. Egy ilyen jellegű eskü természetesen nehezen kérhető számon sokszor még az orvosok esetében is, de fontosnak tartom magát az elvet. Szembesüljön a közgazdász eskü formájában azzal, hogy a szakmájával semmilyen körülmények között nem élhet vissza, hogy a tudásával másokat kell szolgálnia, és hogy sohasem a saját gazdagodása a szakmája értelme.
Mit gondolnak, az Önök szakmai pályafutásában mi lesz a legnagyobb kihívás, minek kell megfelelni a következő évtizedekben? Hogy látják, a technológiai fordulat (4. ipari forradalom, új technológiai korszak stb.) megváltoztatja-e a közgazdasági gondolkodást vagy érintetlenül fogja hagyni?
Bencsik Ildikó (MKT IB): A legnagyobb kihívás számunkra az lesz, hogy az elemzéseinkhez, modelljeinkhez szükséges adatforrást megfelelően megválasszuk. A Big Data korában egyrészt könnyű dolgunk van, hiszen rengeteg mennyiségű adat áll rendelkezésünkre, ezáltal szinte mindenről van adatunk, mindent tudunk mérni. Ugyanakkor amiatt, hogy az adatforrások száma gyakorlatilag exponenciális növekedésnek indult, nehezebb megbizonyosodnunk az adatok hitelességéről is. Tehát maga a közgazdasági modell megalkotása egy-egy problémára játszi könnyedséggel megoldható, azonban a modell jóságának biztosítása és a megfelelő konklúziók levonása már a leggyakorlottabb közgazdászoknak is fejtörést okozhat. A 4. ipari forradalom és a megjelenő eddig ismeretlen jelenségek és eszmék, mint ahogy minden nagyobb korszakváltás, a közgazdasági gondolkodást is formálni fogja, nem csak a modellalkotást. Az a várakozásom, hogy a viselkedési közgazdaságtan még erőteljesebb szerepet fog vállalni a közgazdasági szemléletek között.
Fekete Bálint (MKT BME): A 21. század egyik legnagyobb kihívása a humántőke értékének alacsony színtű kihasználtsága. A humántőke-elmélet beárazhatóvá tette az embereket. Mindenkinek van egy kiszámítható jelenértéke. Tegyük fel, hogy diplomám megszerzése után elmegyek dolgozni egy céghez, mellette tanulok tovább. Telik az idő, a nettó jelenértékem nő a fizetésemmel és a tanult idővel együtt. Az informatika is fejlődik ez idő alatt, így létre tudnak hozni olyan algoritmusokat, mely ellátja helyettem a feladatokat. Rám már nincs szükség a cégnél, elbocsátanak. Munkát kell keresnem, a kihasználatlan idő csökkenti a jelenértékemet, tehát az a sok érték, amit eddig felhalmoztam, csökken. Valószínűleg előbb-utóbb nagyon sok munkahelyet robotokkal helyettesítenek majd, így a humántőke kihasználtsága csökkenni fog. Nem gondolom erre megfelelő válasznak azt, hogy használjuk ki máshogy, hisz erre kevesen lesznek képesek, így a globális különbségek tovább fognak nőni. A 80/20 Pareto-szabály a 22. századra 98/2 lesz. (Ez csak a véleményem, a szám csak szemléltetés, tudományos felmérés nem adja ennek alapját.)
Kunkli Gréta (MKT Debrecen): A folyamatos változás lesz a legnagyobb kihívás, és globális problémák megoldása. Ez fogja formálni a közgazdászok gondolkodását. A digitális technológia fejlődése magától értetődően rengeteg más iparágra is hatással van, nincs ez azonban másképp a különböző társadalmi trendek esetében sem. A technológiai fordulat már most elérte a közgazdaságtan tudományát is. Új világ tárult elénk, és ez a jövőnket is befolyásolni fogja. Ehhez alkalmazkodni kell, és ki kell használni az ebből származó előnyöket. A közgazdászoknak ennek ellenére nem kell informatikusoknak lenni, de nem ragadhatnak meg a múltban. A sok információ közepette nehéz elhinni azt, hogy lehet újítani, de mindig vannak és lesznek olyanok, akik erre rácáfolnak. A közgazdaságtannak együtt kell haladnia a korral, sőt meg is kell előznie azt, ami a becslések, várakozások, előrejelzések területét illeti.
Lits Levente (MKT Corvinus): A technológiai fordulat a közgazdász szakma beszűkülését fogja magával hozni, így sokaknak e téren nem biztosított hosszú távon a munkahelye, ellenben rávilágíthat annak mélyebb aspektusaira, így elmozdulás történhet a társadalomtudományok felé, és a lakosság is kevésbé fogja természettudományosnak látni. A főbb kihívásokra tekintettel szinte teljes egyetértés van, a környezeti és társadalmi válságok sorát kell felszámolnia ennek a generációnak, megteremtve a harmóniát ember és ember, valamint ember és természet között.
Sántha Izabella (MKT BME): Leginkább a negatív demográfiai folyamatok kezelése lesz a legnagyobb kihívás, az egészségügyi és a nyugdíjrendszer megreformálása.
Szabó Dorottya (MKT Corvinus): A következő évtizedek legnagyobb feladata azt gondolom, még a 20. század végéről maradt ránk. Egy olyan gazdaságelméleti keretet kell kidolgoznunk, ami mentes a szélsőséges ideológiáktól, egy olyan párbeszédet kell kialakítanunk, ami lehetővé teszi a múlt tanulságaiból való okulást, és a múlt bölcsességeinek 21. századi alkalmazását. Egy egységes elméleti keretben tudnak olyan gyakorlati megoldások születni, ami globális szinten mozdítja elő az emberek jólétét. A nyugati és a keleti kultúra gyökereiben is fellelhető a munka alóli felszabadulás vágya, az emberiség egyik – talán – megkérdőjelezhetetlenül közös célja a szabad élet. Az új technológiai korszak új lehetőségeket teremt arra, hogy közelebb lépjünk ehhez a közös célhoz.
Mit gondolnak az Európai Unió jövőjéről? Önök szerint erősödni fog az integráció vagy a nemzetállamok szerepe növekszik majd? Hogy látják a magyar felzárkózási folyamatot, mely pontokon lesz elkerülhetetlen a változás, és milyen tekintetben sikerült a felzárkózás?
Bencsik Ildikó (MKT IB): Véleményem szerint folytatódni fog az Európai Unió széttagozódása, kisebb csoportok fognak kialakulni, akik egymással különböző egyezményeket kötve “mini uniókat” hoznak létre a nagy unión belül. Azt a szélsőséges szcenáriót egyelőre nem tartom valószínűnek, hogy teljesen felbomlik az Európai Unió. A magyar felzárkózási folyamattal kapcsolatban sajnos inkább pesszimista gondolataim vannak, az ország és a magyar gazdaság vezetése nem tudatosan, nyílegyenesen egy (vagy néhány fő) cél felé tart. Sokkal inkább hasonlít ez a “fejlődési” folyamat egy bumeráng útjára, amely mindig majdnem eléri a kitűzött célt, de valahogyan mégis visszajut a kiindulóponthoz, arra a szintre, ahol elkezdődött a folyamat. Ez persze nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem volt fejlődés, több területen sikerült pozíciót javítanunk a többi, hasonló gazdasági felépítéssel és potenciállal rendelkező EU-s országhoz képest, gondolok itt például az ICT ágazatokra, amelyben komoly humán kompetenciával rendelkezünk, ráadásul a vezetékes és mobil szélessávú lefedettségünk is átlagon felüli, továbbá a beruházások növekedésével a foglalkoztatottsági rátán is sikerült javítani (a COVID-19 előtti időszakig).
Fekete Bálint (MKT BME): Az EU jövőjét illetően azt gondolom a jelenlegi berendezkedés csak a tagállamok lakosságának felébredéséig tud így maradni. Magyarország felzárkózása remekül megy, és nagyon örülök neki, hogy nem partner a globális liberalizációban. Sokszor hallom, hogy a „liberalizmus a jövő”. Ha engem kérdeznek, semmiképp. Az EU jelenlegi legnagyobb romboló ereje az időpazarlás. Ilyen-olyan cikkelyek megalapozatlan dobálása tagállamokra, akik nem hódolnak be. Ha nem jön valaki, aki rendet csinál a szervezett népbutításban, az Európai Unió meg fog bukni, csak a népbutítás eljutott oda, hogy az emberek nem értik, mi történik körülöttük. Válaszomban nem az Európai Uniót, mint intézményt kritizálom. Igenis egyetértek vele, és nagyon hasznosnak gondolom, pláne Magyarországra nézve, hisz többet kapunk vissza jóval, mint amennyit beteszünk. Magyarországnak hatalmas segítség ez. Az Európai Unió jelenlegi berendezkedését kritizálom, aminek nem csak a tagállamok közötti redisztribúció a feladata.
Kunkli Gréta (MKT Debrecen): A vezetőség egy része egyetért abban, hogy ezt nehéz lenne megjósolni, viszont az biztos, hogy a koronavírus okozta járvány következtében mind a két irányra láthattunk példát. Egyrészről rendkívül fontos szerepet játszott az integráció, hogy minden tagállam egyaránt komolyan vegye, és közösen próbálja meg leküzdeni a járványt, viszont a nemzetállamok szerepe erősödött abból a szempontból, hogy mindegyik országnak sok problémát magának kellett megoldania, sok esetben ellátnia magát. Véleményem szerint a járvány következében az ellátási láncok is rövidülnek, és nagyobb hangsúly kerül a hazai termelésre, illetve több területen nagy az egyet nem értés. A gazdasági szempontokat figyelembe véve Magyarországnak jelentős haszna van az unióhoz való tartozásból, a befolyó források elősegítik a magyar felzárkózási folyamatot. A figyelem azonban nem koncentrálódhat csak az Európai Unióra, és az is igaz, hogy az integráció kérdésében sem egyedül a magyar érdekek dominálnak. Egyikőnk szerint azonban az integráció erősödni fog, a jelenlegi fokozott globalizáció pedig a fejlődő országok kultúrájára is hatással lesz. A nemzetállamiság a fejlődő országokban csökkeni fog, itt a fejlett országokkal való szimpátia fog növekedni. A fiatalabb generációknak itt rendkívül nagy szerepe van: digitális bennszülöttként már képesek személyiségüket egy másik ország normája szerint is kialakítani.
Lits Levente (MKT Corvinus): A globalizációs folyamatok figyelembevételével ahhoz, hogy itt Európában megőrizhessük politikai, illetve gazdasági befolyásunkat, nem is beszélve a szociális és környezeti szempontokról, mindenképpen egy jobban szervezett európai társadalmat kell felépíteni, annak egészségügyi, oktatásügyi, hadügyi, demokratikus képviseleti, illetve kereskedelmi aspektusait tekintve. Az integráció minősége és erőssége terén természetesen sok álláspont létezik és értékrendi viták is várhatók, de a nemzetállami működéshez, amennyiben az egyetemes értékrendi kérdések tagállami szintű rendezését értjük azalatt, sosem fog visszatérni egyik közösség sem, ugyanis a kereskedelem is, mint a gazdaság része, értékrenden alapszik, így az izolációt jelentene.
Sántha Izabella (MKT BME): Bizonyos területeken egyre erősebb lesz az integráció, a tagállamok szakpolitikáinak összehangolása. Ilyen például a környezetpolitika, hiszen a globalitás miatt a környezeti károk okozásában az érintettek (károsultak) gyakran nem olyan arányban felelősek, mint ahogy részesülnek azokból.
Szabó Dorottya (MKT Corvinus): Azt gondolom, hogy a hosszú távú politikai érdekeket az Európai Unió tagországainak erősebb gazdasági-társadalmi integrációja szolgálná. A magyar felzárkózási folyamat az én szememben gyengének tűnik fel. Amíg a feudalizmus maradványaival, a posztszocializmus és -fasizmus tüneteivel küzdünk, addig ez az ország saját maga alatt vágja a fát.
Szakmai karrierjük során gondolkodnak-e külföldi munkavállalásban, és ha igen, mennyire hosszú távon? Hogy látják ugyanezt pályatársaik esetében? Mi a meglátásuk, a külföldi tapasztalat miben tudja Önöket segíteni? Mely régióban, országban szeretnének tapasztalatot szerezni elsősorban (más EU-s tagállam, Nagy-Britannia, USA, Kína, más ország)?
Bencsik Ildikó (MKT IB): Rövid távon nem gondolkodom külföldi munkavállalásban, azonban 5-10 éven belül elképzelhetőnek tartom, hogy egy néhány hónapos, maximum féléves külföldi tapasztalatszerzésre szegődjek, s azt is valahol – ha nem is az Európai Unión, de – Európán belül. Pályatársaim tekintetében azt vettem észre, hogy aki a mesterszakos diplomáját külföldön szerezte meg, vagy több mint egy évet kint tanult, az szinte biztosan külföldön maradt dolgozni és élni is. Személy szerint azért vágnék bele külföldi tapasztalatszerzésbe, hogy közvetlenül megismerkedhessek a külföldiek munkamoráljával, a munkához, feladathoz és az élethez való hozzáállásukkal, s ha tudok, tanuljak ezekből a felismerésekből. Nem utolsósorban pedig azért utaznék külföldre munkát vállalni, hogy magabiztosabb angoltudással és értékes külföldi kapcsolatokkal, élményekkel térhessek haza.
Fekete Bálint (MKT BME): Nem tervezek külföldön munkát vállalni, magyar vagyok, Magyarországon fogok dolgozni.
Kunkli Gréta (MKT Debrecen): A vezetőségünk minden tagja gondolkozott már ilyesmin. Elsősorban a szakmai éleslátás miatt, amivel kiemelkedhetek a magyar munkaerőpiacon. Rendkívül hasznos lehet az ismeretszerzés, nyelvtanulás és a kapcsolatok kiépítése szempontjából. A koronavírus miatt ezek a tervek egy ideig még elképzelések maradnak, de bízom benne, hogy idővel valóra válhatnak. Mindegyikőnk rövid távon (1-2 év) időtartamban gondolkozik. Ha pedig rendkívül előnyösek a kinti munkalehetőségek, csökken a külföldi munkavállalók diszkriminációja, és lehetőség is lesz, akkor a kiköltözést is meg merné kockáztatni egyikünk. A másik lehetőség az Erasmus külföldi tanulmányi pályázat az egyetemi tanulmányaim kezdetén egy másik EU-s tagállamban, mivel nagyon jónak tartom kapcsolatépítés, nyelvtanulás és szakmai ismeretszerzés területén is. Bár nőként hosszú távon belép egy fontos szempont: nem hagynánk itt a családunk. Célterületeink: Svájc, Nagy-Britannia, USA, Németország, Ausztria, Spanyolország, hasonló EU-s tagállamok Pályatársaink esetében ez változó, de a legtöbbször azt tapasztaltam, hogy szívesen kipróbálnák a külföldi munkavállalást, de nem túl hosszú távon, esetleg egy-két év erejéig egy Európán belüli államban.
Sántha Izabella (MKT BME): Nem gondolkodom külföldi karrierben. Alapvetően sosem volt tervem külföldön karriert építeni, és ebben a Münchenben töltött tanulmányi félévem még jobban megerősített. A kint töltött 5 hónap rávilágított arra, hogy egy nyugat-európai, fejlettebb nagyvárosban is ugyanúgy megtalálhatóak azok a problémák, amelyekről azt gondolnánk, hogy csak ránk igazak. Arra is rájöttem, hogy a magasabb fizetés nem feltétlen járna magasabb életszínvonallal, hiszen a végcélom úgyis az lenne, hogy hazajövök, ezért a lehető legnagyobb összeget félretenném megtakarítani. Emellett vannak olyan tényezők (például az anyanyelvünk használata, család, barátok elérhető közelsége, a tudat, hogy a munkámmal a szülőországomnak visszaadhatok valamit), amelyeket nem lehet jobb karrierlehetőségekkel pótolni. A müncheni szemeszter során számos hasznos tapasztalatot gyűjtöttem, például arról, hogy milyen egy multikulturális háttérrel rendelkező csapatban a tagokkal együtt dolgozni. Emellett megismerhettem, hogy mik lehetnek azok a plusz munkáltatói (egyetemi) szolgáltatások, amelyek segítenek a munkavállalók (hallgatók) szakmai fejlődésében (például angol nyelvű egyetemi beadandó, szakdolgozat, motivációs levél stb. ellenőrzése és korrekciója anyanyelvi diákok által). Úgy gondolom, hogy a külföldi munkavállalásnak is hasonló előnyei lehetnek. A mesterképzésem során is szeretnék egy félévet külföldön tanulni, mindenképp EU-s országban gondolkodom. Pályatársaimon is azt látom, hogy külföldi munkavállalás terén maximum egy éves időszakban gondolkoznak (a gimnázium és egyetem között gap yeart tartanak és kimennek au-pair-nek), viszont külföldi tanulmányokban annál inkább. Igen népszerű az Erasmus ösztöndíjjal egy vagy két félévet külföldön tölteni, vagy a teljes mesterképzést külföldön végezni. Itt is az EU-s országok a legnépszerűbb célpontok: Portugália, Spanyolország, Olaszország, Németország.
Lits Levente és Szabó Dorottya (MKT Corvinus): A külföldi tapasztalatszerzést nem önmagában tartom fontosnak, és nem gondolom, hogy a 17., 18. században véletlenül terjedt volna el az arisztokratikus-intellektuális utazások „divatja”. Ahhoz, hogy hitelesen szólaljunk meg egy globalizált világ gazdasági-társadalmi rendszereiről, azt gondolom, szükségünk van olyan tapasztalatokra, melyeket teljesen más kultúrákban élve szerzünk meg. Ha az életem egy pontján minden feltétel adott lenne ahhoz, hogy akár többéves külföldi kiküldetésbe „száműzzem” magam, ezer örömmel indulnék el, és biztos vagyok benne, hogy az életemnek egy következő pontján bölcsebben térnék haza Magyarországra, hogy a magyar emberek jólétéért dolgozzak.
Köszönöm a beszélgetést.