Személy és gazdaság – ezzel a címmel tart előadást a Magyar Közgazdasági Társaság Kultúra-gazdaságtani Szakosztályának meghívására Fáy Árpád közgazdász 2015. szeptember 11-én, pénteken 16 órától a FUGA Budapesti Építészeti Központ (Budapest, Petőfi Sándor utca 5.) előadótermében. Az előadás témája az Alkotmány és az Alaptörvény megkülönböztetendőségének filozófiai indokoltsága és az elvi személy fogalmának jelentősége a pénzről való gondolkodásban. A rendezvény moderátora: Ulicsák Béla.
Az előadó az alábbiakban foglalja össze az előadás elméleti és gyakorlati lényegét.
Az alkotmány és alaptörvény különbségének vizsgálatához szerencsés gyakorlati helyzetet ad a jelenlegi állapot, amikor a 2011-es alaptörvény nem nevezi magát alkotmánynak (és ennek megfelelően módosították a hivatkozó egyéb jogszabályokat is).
Tekintsünk 2 alkotmány-definíciót, amik közt a különbség meglepően éles.
1.Az alkotmány az állam önkorlátozása
2.Az alkotmány a nemzetnek (a népnek, a társadalomnak, a személyek közösségének) államalkotó akarata (közösségi önirányításának, önszervezésének elvét-módját megszabva).
Az első (elvi) definíciót oktatták a rendszerváltás után folyamatosan Kukorelli István Alkotmánytan c. egyetemi jegyzetének első mondatában. Ez a totális államhatalmi önkény logikájának megfelelő XX. századi definíció.
A második pedig olyan elvi definíció, amely nem tekinthető önkényhatalmat legitimálónak (mert a társadalom alanyiságából kiindulva fogalmilag zárja ki a társadalom teljes alávetettségét), és a magyar hagyomány szellemiségével illeszkedő (úgy, hogy a két- és félezer éves európai gondolkodás ismeretelméleti alapjaira támaszkodik).
A pénz a XX. században, az aranytól, mint mechanikus mennyiségi korláttól elszakadt hitelpénz, olyan technikai eszközzé vált, amelynek révén a pénzpolitika korábbi feltétel rendszere kiszélesedett, többek közt elérhető társadalompolitikai eszközzé vált. A pénzpolitikai célok lehetséges rendszere és felelőssége, a pénzpolitika cselekvő alanyainak, jogosultjainak köre radikálisan kiterjedt, átrendeződött. Olyan sarok kérdések merültek fel, amelyekre új választ kell keresni, mint hogy végül is milyen eszköz a pénz, kinek milyen egyéni és társadalmi célját kell szolgálnia? Mik a politikából eredő szabályai és mik a belső, átléphetetlen logikai erejű törvényei. Azaz, az alkotmány-felfogás többek közt a pénzhasználatra is döntő befolyással lehet.
A hitelpénz-technikának köszönhetően feltehetők olyan kérdések, mint hogy miként értelmezhetjük a személy és személy illetve a személy és általában a gazdaság viszonyát (aminek elszámoló segédeszköze a pénz).
A pénz mai, „szükséges” átfogó, axiomatikus újraértelmezésére a hitelpénz-technika ad a korábbitól eltérő lehetőséget.
Logikailag az axiomatikus fogalmi rendezés fejlődésének megállíthatatlan lendülete olyan fogalmi tisztázások kényszerét jelenti életünk, gondolkodásunk, társadalmi létünk minden területén, amelyet egyelőre a közgazdasági, pénzügyi, tágabban a társadalmi gondolkodás nehézkesen vesz tudomásul. E téren a nehézkesség veszedelem, a szembenézés pedig lehetőség. – Ugyanis a társadalomról szólván az axiomatikus megalapozásban és abból kiinduló levezetésekben meg kell jeleníteni a személyt, mint végső alanyt.